April rain

Standard

Finding you was like

finding money in a pocket…

Liberating. Luminous.

Life was unknown ahead of us

And we weren’t thinking much of it.

One bird was singing on the windowsill

And rain was making ripples in the puddles.

Incessant rain music.

It was the kind of rain

that makes umbrellas redundant.

But we hadn’t planned on using any…

We were the firewood near the fire.

And those nights we would sleep well.

I slept a few nights over the years,

but, you,

you felt like sanctuary.

Kányádi Sándor: Tudod

Standard


Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem.

Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek.

Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol.

Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat.

Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

A walk in the grass, barefoot

Standard

Childhood is locked away, doing time,

in the song of leaves of grass

walked barefoot

in another century…

Powdered, dusty, past tense.

When we couldn’t reach the doorknob.

And the top of the hill was

The end of the world…

We looked up.Always. Candle tall.

Plate-sized eyes in constant amazement.

And hungry for the world to pour in.

Like famished little birds

with beaks wide open…

Today, the tall tree is bent over.

The walk is slow. The eyes are down

at the grass beneath the feet.

And the grass holding the memories

Of touch.

A silent song of childhood.