Dec30

Tyler 2022

Posted on by
Standard
Advertisement
Jul1

A pad, melyhez hozzáért a hátad

Posted on by
Standard

A padunkat elvitték. Nem tudom, kik és miért, de nem lehetett véletlen. Elkorhadt a fa, veszélyessé vált, már nem pihenésre hívott. A helyén maradt négy lyuk, sárguló fűcsomó, és egy eldobott zsebkendő. Ahogy a mi életünk után is ennyi maradna.

Nem lehetett változtatni. Tudtuk. Sokan voltak már az életünkben, akik fájdalmát nem bírtuk volna el. Tönkre ment volna szerelmünk, mert hiányzott volna a régi, és a gyerekek tekintete bántóbb lett volna mindennél.

Az a pad…Megsirattam. Pár hete, amikor elmentem mellette és üres volt, finoman megsimogattam. Különösen azt a részt, ahol a hátad hozzá ért. Boldog voltam akkor. Most is az vagyok, ha eszembe jut. És már tudom, jól van ez így.

Forras:Imre Hilda

Apr16

Felek

Posted on by
Standard

” Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elveszítette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!…
A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget – de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab : hiányzik a másik fele.
És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg. “
Müller Péter