Tudom/I Know

Standard

“Tudom, hogy eljön egy tavasz, ahol megint a legszebb leszek

és felemelkedik a köd az erdő felett.

Az Idő kapui mind kitárulnak.

lekerekednek ,mind egy színes ív, a szavak sarkai,

és az ismert és ismeretlen könnyeim

fotonokká alakulnak, és az emberek úgy vélik hogy karácsonyi fények ,

gyertyák a halottak fejénél,

agyag angyalok ,

nyalókák és aprópénz kicsi koldusoknak a templom előtt

akiket oly sokszor simogattam homlokon

és tettem az ujjam a szájukba.

és az utak és a tengerek,

Oh, az utak! mindig valakihez vezetnek

A világ egy ablak lesz

és az én eddig használhatatlan gesztusaim

faágakké alakulnak karácsony előtt, mint a szegények vásárolnak,

madarak fogják csőrükbe az összes hibáinkat

és elviszik a világ végéig

és  elengedik.

és minden álmom fog távozni az ujjaim közötti olvadásban

mint a strandok homoka

ahol én még soha nem jártam

és akkor te térdre esve először szótagolva fogod olvasni

fűben felejtett gondolataim.

Majd a szél elfύjja

és messzire visz.”

(Ada Beraru)

első forditásom magyar nyelvre 🙂

Sad stories are best stories

Standard

Sadly,

People estrange from people

And

Leave them

As pets are left after Christmas…

Things are gathered in boxes, 

Dust settles snowlike.

Upon lids, covers,  sills,

Faces, memories.

Some desperate spider will build a web

Trying to build something

On the ruins.

In time, other people will tell stories

About must’ve’beens and could’ve’beens.

And ,this, my dear, is 

how books are born.