Felek

Standard

” Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elveszítette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!…
A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget – de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab : hiányzik a másik fele.
És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg. “
Müller Péter

SanctUary

Standard

Finding you was like

finding money in a pocket…

Liberating. Luminous.

Life was unknown ahead of us

And we weren’t thinking much of it.

One bird was singing on the windowsill

And rain was making ripples in the puddles.

Incessant rain music.

It was the kind of rain

that makes umbrellas redundant.

But we hadn’t planned on using any…

We were the firewood near the fire.

And those nights we would sleep well.

I slept a few nights over the years,

but, you,

you felt like sanctuary.

Kányádi Sándor: Tudod

Standard


Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem.

Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek.

Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol.

Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat.

Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.