Tyler 2022

We both know what memories
A pad, melyhez hozzáért a hátad
A padunkat elvitték. Nem tudom, kik és miért, de nem lehetett véletlen. Elkorhadt a fa, veszélyessé vált, már nem pihenésre hívott. A helyén maradt négy lyuk, sárguló fűcsomó, és egy eldobott zsebkendő. Ahogy a mi életünk után is ennyi maradna.
Nem lehetett változtatni. Tudtuk. Sokan voltak már az életünkben, akik fájdalmát nem bírtuk volna el. Tönkre ment volna szerelmünk, mert hiányzott volna a régi, és a gyerekek tekintete bántóbb lett volna mindennél.
Az a pad…Megsirattam. Pár hete, amikor elmentem mellette és üres volt, finoman megsimogattam. Különösen azt a részt, ahol a hátad hozzá ért. Boldog voltam akkor. Most is az vagyok, ha eszembe jut. És már tudom, jól van ez így.
Forras:Imre Hilda
Felek
” Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elveszítette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!…
A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget – de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab : hiányzik a másik fele.
És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg. “
Müller Péter
Pablo Neruda
September love

Paperwings

Long time no see

Magic
She’s mad but she’s magic.
there is no lie in her fire.
I loved you like a man
loves a women
he never touches,
only writes to,
keeps little photograph of.
C.Bukowski