451

“We have everything we need to be happy but we aren’t happy. Something is missing…It is not books you need; it’s some of the things that are in books. The magic is only in what books say, how they stitched the patches of the universe together into one garment for us.” (Ray Bradbury, Fahrenheit 451)

Surprise reading- HU

“- Ne sírj! – mondja, és gyengéden felemeli az arcomat, hogy ránézzek.
– Mindig téged foglak szeretni az első helyen, semmi sem változtathat ezen.
– Mit számít, ha nem lehetek veled? – nyöszörgőm. – Nem tudok élni nélküled.
– De megtetted… – mosolyog szomorúan. – Megtetted, és meg is fogod tenni.
Bátran bólintok, hiszen ez így van. Az élet mindig megy tovább. Még akkor is, ha
csak vonszol magával, rugdosva és kiabálva.
– Te se felejts el engem – mondja.
Kacagok, mert nevetséges a felvetése.
– Az lehetetlen volna.”

(Tarryn Fischer)

Two on a bench

There was something in the air

that night.

Something odd and addictive.

A smell of frangipani stepped on

And the smell of air before rain.

The wind blowing in infinitesimal molecules

Almost afraid of making noise.

And dusk sneaking in like a thief.

The universe reduced to two

Sitting on a decrepit wooden bench

That hasn’t survived the passing of seasons.

He on one end, she on the other.

So many invisible people in between.

Distance was measured by fingertips

Closely approaching each other

And the rubbing of cells from skins

Shedded since then…

Bodies holding memories of lost limbs

And lost touches,

Repetitively aching

At days’ end.

On relativity